Székely Tibor, NB III-as csapatunk vezetőedzője a Bacsó Beton-Cigánd SE elleni MOL Magyar Kupa mérkőzést követően az alábbi nyilatkozatot adta:

„Nagyon nehéz most higgadtan értékelni ezt a mérkőzést, mert úgy érzem, hogy a mai napon nem az a csapat jutott tovább, amelyik futballozni akart. A mérkőzés előtt pontosan tudtuk, mire számíthatunk a Cigándtól. Tiszteltük az eredményeiket, hiszen egy jó formában lévő, az előző szezonban az NB II-es osztályozóig jutó csapatról beszélünk. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy nem a labdabirtoklásra és a játék felépítésére építenek, hanem elsősorban a hosszú labdákra, bedobásokra, szögletekre és egyéb rögzített helyzetekre. Sajnos pontosan ez történt. Sőt, még engem is meglepett, hogy mennyire erre épül a játékuk. Én a futball örömét és szépségét nem igazán látom ebben a játékfelfogásban. Mi próbáltunk futballozni, labdát birtokolni, felépíteni a támadásainkat, miközben az ellenfél gyakorlatilag lemondott a labdakihozatalról. Félpályáról ívelték előre a labdákat, és ebből, valamint a bedobásokból próbáltak veszélyt teremteni. Lehet ezt eredményes futballnak nevezni, hiszen végül továbbjutottak, de én edzőként továbbra is azt vallom, hogy a futballt nem csak eredményre, hanem játékra is kellene építeni.

A mérkőzés képét nézve végig az volt az érzésünk, hogy nekünk kellene nyernünk. Mi birtokoltuk a labdát, mi kezdeményeztünk, mi próbáltunk támadni, miközben a hazaiak a saját kapujuk előtt védekeztek, és várták a következő rögzített szituációt. Az első félidőben komoly mezőnyfölényünk volt, de nem tudtuk feltörni a védekezésüket. A második játékrészben viszont már egyértelműen föléjük nőttünk, és a játék képe alapján egyértelműen azt éreztem, hogy előbb-utóbb meg fogjuk szerezni a vezetést. A hosszabbításban is mi futballoztunk. Fizikálisan is rendben voltunk, játékban is fölényben voltunk, és őszintén mondom, nem láttam azt a mérkőzést, amit egy 3:1-es hazai vezetés mutatott. Aztán jött a 109. perc. A játékvezető egy olyan szituáció után ítélt büntetőt, amelyet mi a kispadról is nehezen tudtunk értelmezni.

Nyugodt embernek tartom magam, de nagyon nehezen tudom ezt a mérkőzést megemészteni. A megítélt büntetőt nem tartom jogosnak, és több olyan szabálytalanság is történt a mérkőzésen, amelyek után számomra érthetetlen volt, hogy miért nem villant a piros lap. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember azt érzi, hogy a futball egyszerűen nem akar igazságot szolgáltatni. A harmadik gólt ismét egy bedobás után kaptuk, vagyis pontosan abból, amire egész héten készültünk. Ezt természetesen vállalnunk kell, mert ha tudjuk, hogy az ellenfél ebből él, akkor nekünk kell megoldanunk ezeket a szituációkat.

Csalódottak vagyunk, mert ezt a mérkőzést nem meg kellett volna nyernünk, hanem meg akartuk nyerni, és a játék alapján meg is érdemeltük volna. A Cigánd továbbjutott, ezt el kell ismernünk. A kupában az eredmény számít, nem az, hogy ki mennyit birtokolta a labdát. Ettől függetlenül mi nem fogunk változtatni azon, amiben hiszünk. Mi futballozni akarunk, nem mérkőzéseket túlélni. Egy dolgot viszont mindenképpen le kell szögeznünk, három gólt kaptunk, ebből kettőt rögzített szituációból, tehát ebben fejlődnünk kell. A helyzeteinket pedig be kell rúgnunk, mert a futballban nem jár továbbjutás azért, mert valaki fölényben futballozik.

A pályán lehet küzdeni, lehet indulat hevében odaszólni a másiknak, de ami a mérkőzést követően történt, az minősíthetetlen. Amit mi kaptunk a mérkőzés végén, az véleményem szerint méltatlan volt egy sportemberhez és egy NB III-as klub vezetőedzőjéhez.”