Tavaszról előrehozott fordulókkal zárult az NB III-as bajnokság. Soros ellenfelünk ezúttal az a BKV Előre volt, aki nagy sajnálatunkra a 2. fordulóban két vállra fektette csapatunkat a Wellis sportparkban. Ennek tükrében a visszavágás lebegett a szemünk előtt.

A mérkőzés zord időjárási körülmények között került megrendezésre. A pálya talaja sem volt ideális, de ez betudható a 0 fok körüli hőmérsékletnek is. Remekül kezdődhetett volna a mérkőzés számunkra, Kamarás kapott remek kiugratást az 5. percben, viszont ahelyett, hogy a kapuba lőtt volna 11 méterről, inkább büntetőt akart kiharcolni. Ez végül nem sikerült neki, ráadásul szimulálásért még ő kapott sárga lapot. Szinte az ellentámadásból már hátrányba is kerültünk. A 6. percben Bence elpasszolta a labdát a kapunktól 40 méterre, az ellenfél támadója pedig szinte begyalogolt a kapunk előterébe és pontosan helyezett Balogh kapujába (1:0). A gólt követően mi kezdeményeztünk, az ellenfelünk a saját térfelére rendezkedett be. Támadásinkban azonban nem volt benne az átütőerő, inkább csak meddő mezőnyfölény jellemezte a játékunkat, amelyet az is bizonyít, hogy az első kapura tartó lövésünkre is a 35. percig kellett várni. A 43. percben aztán érkezett a hidegben a még nagyobb hidegzuhany. Bence szerette volna felpasszolni a labdát a középpályára, ahol viszont ismét labdát vesztettünk és a hazai támadok ismét gyorsan a kapunk elé kerültek, ahol volt játékosunk Kerék megszerezte önmaga és csapata második találatát is (2:0).

A második félidő első percében visszajöhettünk volna a mérkőzésbe. Kópis hatalmas helyzetben, hat méterről lőtte lábon a hazai kapust, így maradt a két gólos előny a közlekedésieknél. Az 57. percben aztán a házi gólkirályunk villant. Egy oldalról beívelt labdát Kamarás gyönyörű ollózós mozdulattal juttatta a fővárosi kapuba (2:1). Ekkor azt gondoltunk, hogy visszajöhetnék a mérkőzésbe, hiszen ellenfelünk ugyan vezetett, de játékban semmi extrát sem mutatott, csupán a mi hibáinkat használták ki könyörtelenül. Örömünk és reményünk azonban nem tartott sokáig. Mindössze két percig voltunk mindössze egy gólos hátrányban. Az 59. percben ismét egy gyors kontratámadást követően voltak eredményesek a hazaiak (3:1). Innentől kezdve gyakorlatig el is dőlt a mérkőzés. Szenvedtünk, erőlködtünk, viszont előrébb nem jutottunk, inkább még mélyebbre süllyedtünk a 84. percben. Ekkor szintén egy volt játékosunk, Lettner Lóránt talált a kapunkba és kialakította a 4:1-es végeredményt.

Hajrá Dabas!