Ledő László, U16-os korosztályunk vezetőedzője a DMTK elleni bajnoki mérkőzést követően az alábbi értékelést adta:

„Dunaharasztira látogatott az U16-os csapat. Jó hír, hogy füves pályán játszhattunk, de az éjszakai esőzés miatt nagyon mély talaj várta a csapatokat. Egy nagyon küzdelmes, de egyben igen furcsa mérkőzést játszottunk. Sajnos megint nem tudtunk teljes kerettel kiállni!

Megleptük a hazai csapatot, mert az első 15 percben letámadásainkból több lehetőségünk is volt, de vagy a kapus vagy egy blokkoló láb menteni tudott. A hazai csapat próbált a széleken mögénk kerülni, de a mai napon Fördős Joci magabiztosan védett. Az első furcsa történés egy szöglet után következett be, amikor a védőnkről a saját kapunk felé pattanó labdát Joci óriási bravúrral a vonal előtt kiütötte, de a partjelző kolléga jelzése alapján gólt ítélt a játékvezető. A találat után nagy küzdelem folyt a pálya közepén, labdaszerzéseink voltak, de utána egyből el is adtuk, tehát igen pontatlanok voltunk. Ennek sajnos meg is lett az eredménye, mert egy újabb eladott labda után védelmünk elcsúszott, a hazai csapat pedig köszönte szépen a lehetőséget és növelte is az előnyét. A félidő előtt a hazai csapat is hibázott, így Sarafi Joci szépíteni tudott. (2:1)

A szünetben próbáltam a fejekben rendet tenni, mert 4-5 játékos kevés a sikerhez. A második félidőben mind két csapat próbált a mély talajon játszani, kisebb nagyobb sikerrel. A hazaiaknak volt egy-két veszélyes helyzete, de kapusunk jól állta a sarat. Egy szöglet után védelmünk jól mozgott kifelé, hogy lesre állítsa a hazai támadókat. Ez sikerült is, de a partjelző kolléga nem így látta és így tovább tudta növelni a hazai csapat az előnyét. Fiaim nem adták fel még ekkor sem, néha ugyan kapkodásba ment át játékunk, de ismét tudtunk szépíteni, de az egyenlítésre már nem maradt elég idő.

Tanulság a mérkőzésről… addig amíg a csapat kapusa a legjobb illetve csupán 4-5 játékos akar játszani és szakad meg a pályán, addig az ilyen mérkőzéseken nem fogunk pontokat szerezni. Remélem, rájön egy-két játékosom, hogy sokkal több kell, és készülni is kell hét közben az edzéseken, illetve bajnoki előtt is! Nem szoktam kitérni a játékvezetésre de, gratulálok a fiatal játékvezetőnek, mert jól vezette a mérkőzést! A két partjelző kollégát viszont nem minősíteném. Elég, ha csak annyit mondok, a hazai csapat megkapta a segítséget, úgy, hogy jól tudtuk, melyik játékvezető honnan jött erre a mérkőzésre!

Hajrá Dabas!”