Szerdán ismét fontos mérkőzés várt csapatunkra, ugyanis a szintén a tabella hátsó régiójában elhelyezkedő Kecskeméti TE II volt az ellenfelünk hazai pályán. Nehezítette dolgunkat, hogy rengeteg sérült és eltiltott játékosunk volt ezen a napon.

Ettől függetlenül mégis remekül kezdődött a mérkőzés számunkra, hiszen a 12. percben Lettner kapott egy remek kiugratást, amelyet játékosunknak sikerült gólra is váltania (1:0). A vezetést követően azonban átvette a kezdeményezést a vendég gárda. Több lehetőséget is kidolgoztak és gyermeteg hibáinkat kihasználva három alkalommal is mattolták védelmünket. Az egyenlítés a 25. percben történt, egy félpályán elveszített labdát a vendégek végigjátszottak és higgadtan helyeztek a kapunkba (1:1). A 40. percben egy szögeltrúgást követően szabadon fejelhetett a kecskeméti támadó, óriási ziccerben természetesen nem is hibázott és megszerezte a vezetést (1:2). A 42. percben pedig ismét egy hibát használtak ki a vendégek, és megszerezték harmadik találatukat is (1:3). Gyakorlatilag húsz perc leforgása alatt el is döntötték a mérkőzés végkimenetelét. Hihetetlen egyéni hibákat elkövetve, gyermeteg gólokat kapunk hetek óta.

Csapatunk azonban nem adta fel, rögtön a második félidő elején megszereztük a szépítést Pleszkán révén (2:3). Mi is egy szögletrúgás után voltunk eredményesek. Ezután mentünk tovább becsülettel, végre lehetett látni az elszántságot és akaratot. Több esetben is szétszakadt a pálya, ugyanis mindkét csapat további találatokat szeretett volna elérni. Legközelebb a gólszerzéshez Pleszkán állt a mérkőzés 80. percében, viszont ajtó-ablak ziccerben három méterről fölé fejelte a játékszert. Az utolsó percekben még Forgácsot rántották le a büntetőterületen belül, a játékvezető sípja azonban sajnos néma maradt.

Ismét vereséget szenvedtünk, viszont a második félidőben a döntetlenre mindenképpen rászolgáltunk volna, de a futballban a „ha” kifejezés nem játszik. Nem vagyunk könnyű helyzetben, keretünk is egyre csak fogy a sok sérült játékos miatt, ráadásul vasárnap a bajnokesélyes Hódmezővásárhely csapatához látogatunk. Össze kell kapaszkodni, kellő elszántsággal és agresszivitással kell pályára lépnünk, hogy bármiféle esélyünk legyen a pontszerzésre, mert egyre csak fogynak a mérkőzések, és egyre jobban szorul a hurok a nyakunk körül. Most kell megmutatni, hogy hajtani, küzdeni tudunk egymásért!

Hajrá Dabas!