Vasárnap délután az NB III-as bajnokság 29. fordulójában a Budapest Honvéd tartalékcsapata látogatott a dabasi sporttelepre. Nagyon nehéz mérkőzésre számíthattunk, hiszen ellenfelünk kezdőcsapatában 8 játékos is játszott vagy kerettag volt már az idei NB I-es bajnokságban. Mindenki döntse el magának, hogy mennyire sportszerű ez egy amatőr/félprofi bajnokságban szereplő bajnokságban.

Ennek tudatában csapatunk védekezésre rendezkedett be, védelmünk jól zárta a területeket, ellenfelünknek csak kevés helyzete adódott. A találkozó 29. percében egy óriási védelmi hibát követett el a Honvéd II, amelyre Lettner reagált a leggyorsabban, és megszerezte csapatunknak a vezető találatot (1:0). Az első félidőben már nem változott az eredmény, így nagy örömünkre minimális előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.

A folytatásban azonban már nem lehetett túl sok örömünk. Nagyon rosszul kezdődött a második félidő. Már az 50. percben egalizáltak a vendégek. Egy szélről belőtt labdára érkezett az ellenfél támadója jó ütemben, és egalizált (1:1). A bekapott gól kicsit megfogta a csapatunkat, kapkodóvá vált a játékunk és egyre jobban magunkra húztuk az ellenfelünket. Az utolsó pár percben pedig további két gól is született, sajnos azonban nem a mi részünkről. A 84. percben mi végezhettünk el bedobást az ellenfél térfelén, azonban ezt nagyon rosszul oldottuk meg, amelyet követően megkontráztak bennünket, a támadás végén pedig kapura lőttek, amelyet követően Erős még blokkolni szeretett volna, de a labda olyan szerencsétlenül pattant meg a lábán, hogy az védhetetlenül vágódott a kapuba (1:2). Az egész tavaszi szezonra jellemző sajnos ez a pechszéria. Ezután mindent egy lapra feltéve próbáltunk támadni, volt is lehetőségünk az egyenlítésre, azonban a kínálkozó helyzet kimaradt, ellenfelünk izlandi támadója pedig a 95. percben végleg eldöntötte a mérkőzést (1:3).

Két szempontból is bosszankodhatunk. Egyik oldalról eltüntettük a játékosok közötti tudásbéli különbséget, illetve a vezetést is megszereztük. Másik oldalról pedig ismét bosszankodhatunk, hogy egy tartalékcsapat hány játékost kap az NB I-es együttestől. Továbbra is azt lehet erre mondani, hogy nem biztos, hogy a fair play ezt kívánja meg. Ettől függetlenül erőt kell meríteni az első félidei játékból, és el kell kezdeni végre gyűjtögetni a pontokat. Szerencsére az idei szezonban már nem találkozunk több tartalékcsapattal, ezáltal bízunk abban, hogy a hasonló játékerőt képviselő ellenfelek ellen sikeresek lehetünk.

Hajrá Dabas!