A szombati játéknapon a középmezőnyben elhelyezkedő Halásztelki FC otthonába látogatott kettes csapatunk. Kemenes György legénysége nem titkolt célként, az Aranyszarvas elleni múlt hétvégi fájó hazai vereség feledtetését tűzte ki célul maga elé. Mivel a felek között csupán két pont volt a differencia, így egy igazi ki-ki mérkőzésre kellett felkészülnünk.

Célunk tehát a győzelem és a vele járó három pont megszerzése volt. Az összecsapás azonban közel sem úgy alakult, ahogy azt reméltük. Már a 10. percben hátrányba kerültünk (0:1), majd Gáspár András duplája még nagyobb bajba sodort minket (3:0). A 25. perctől tehát már három gólos, igen komoly hátrányból kellett megpróbálnunk a lehetetlent. Játékosaink ugyan mindent megtettek, azonban a szünetig így sem sikerült a felzárkózás.

A folytatásban ahelyett, hogy magunkra találtunk volna, épp ellenkezőleg, mintha bent ragadtunk volna az öltözőben. A 49. percben előbb Gáspár András saját maga harmadik, míg csapata negyedik találatát szerezte meg (4:0), majd bő öt perccel később jött az ötödik halásztelki gól (0:5). Ekkor már majd mindenkinek a múlt hétvégi (0:6) járhatott a fejében, azonban játékosaink nem szerettek volna egy még súlyosabb, már-már megalázó vereségbe beleszaladni, így összeszedték maradék erejüket és elkezdtek még jobban küzdeni, aminek meg is lett az eredménye. Farkas Csaba szépített, majd a  Petrányi József és Zsíros Marcell találatai már-már el is bizonytalaníthatták a hazaiakat (5:3). A dabasi gépezet tehát beindult, a dolog apró szépséghibája csupán az volt, hogy túl későn. A harmadik találatunk a 86. percben esett és a hátralevő idő rövidsége sajnos már nem tette lehetővé, hogy valóban csodát tehessünk.

A nyolc találatot hozó összecsapást tehát ugyan elbuktuk, de a tartásunkra és a mérkőzés végi küzdeni akarásunkra mindenképpen lehet építeni a következő fordulókban.

Hajrá Dabas!